Ennek a bejegyzésnek az egyik célja egyrészt a búcsú – átmenetileg –, mert akik ismernek, azok egy része már tudja, hogy most az élet egy másik területén fogok „dolgozni”- szülőkké válunk a férjemmel. Így most ebben a posztban szeretnék elköszönni, megköszönni, néhány jótanácsot hagyni, valamint egy kis betekintést is adni, hogy mit is értünk a szervező munkája alatt.

2013. februárjában kezdtem az AndreasAgro-nál, akkor még más volt a helyzet – gazdasági válság, miegymás – rengeteg munkavállaló volt és kevesebb munkahely. Ezekben az években nagyon sokan akarták elhagyni az országot, nem csak velünk, mindenki ment, amerre látott.

Pár évvel későbbre és mára ez már teljesen megváltozott, és sokkal több a munkahely, mint a munkavállaló. Igen kiélezett a verseny, és a munkáltatók –mint mi is – igyekszünk a legjobb lehetőségeket megtalálni az adott munkavállalónak. A szervező figyelembe veszi a munkavállaló tulajdonságait, képességeit, végzettségét és tapasztalatait, majd ismerve a megrendelőt is, a legjobb párosítást próbálja megtalálni. Sajnos igen nehéz a helyzet, mert az érdekek sokszor ellentétesek, és mi próbáljuk közelíteni őket, ezért mindkét féltől szükség van némi rugalmasságra. Igyekszünk felkészíteni a munkavállalót a várható akadályokra saját tapasztalatainkból és a megrendelő által elmondott információkból, de váratlan helyzetek azonban adódhatnak, ilyenkor ezeket igyekszünk a leggyorsabban megoldani és a legjobb megoldást megtalálni. Mi vagyunk azok, akikhez mindig lehet fordulni, tartjuk a kapcsolatot a dolgozókkal a kiutazástól egészen a hazautazásig.

Tapasztalataim alapján mindig nehéz, és sokan nem is tudják igazán, mire vállalkoznak. Kint sokszor egyedül érzik magukat, teljesen más munkakörben dolgoznak, mint a korábban megszokott, egyrészt a nehéz fizikai munka, az új impulzusok, másrészt egy teljesen idegen kultúra, ahol mások a szokások és egy idegen nyelv használata – nehézzé tehetik a munkakezdést. Azon dolgozunk, hogy ezeket könnyebbé tegyük, és érezze a munkavállaló, hogy van kihez fordulnia.

Az évek alatt persze ez nem mindig sikerült jól, ilyenkor mi is csalódottak vagyunk, hiszen az érdekeink, még ha sokan akkor nem is így érzik, közösek. A munkavállalókra nem, mint robotokra tekintünk, igenis egyénileg kezeljük őket, azonban a munkaszerződés köt mindenkit, és ettől csak a szabályoknak megfelelően térhetünk el.

Sokat tanultam én is Tőletek, Munkavállalóktól, remélem, Ti is tanultatok tőlünk és elfogadjátok továbbra is a javaslatainkat, tanácsainkat, még ha néha ezek túl őszinték is, mert mi tudjuk, mi várhat Rátok odakint, és csak igyekszünk felkészíteni benneteket.

Nagyon fontos a nyelvtudás, tájékozottság és a kitartás – ezek nélkül sajnos sokak kiábrándultan térnek haza- nem is csak bennünk csalódva, hanem leginkább a dánokban, „más népekben”, a külföldben.

Minden jóval és rosszal én nagyon szeret(t)em ezt a munkakört, sokatokkal beszélgethettem, és remélem, segíthettem. Jelenlegi és jövőbeni munkavállalóinknak is további sok sikert kívánok és keressétek bizalommal továbbra is kollégáimat, hogy segíthessenek.

Évi