Egy szép vasárnapi napon elindultam Dánia felé. A cég által felkínált lehetőségek közül én a vonatot választottam, mert kényelmes és számomra most nem volt annyira lényeges, mikor érek oda. De ideális lehet ez annak is, aki például fél a repülőtől, bár a vonattal való kijutás általában drágább, mint a repülős út (nekik még a busz is egy alternatíva lehet, az a legolcsóbb).
A vonat este indult Budapestről, a Keleti Pályaudvarról. Az első pozitív élményem az volt, hogy egy kedves utaskísérő volt a vonaton, akivel szóba is elegyedtem és elmondta, milyen régen dolgozik ezen a járaton. Mondanom sem kell, még pajzán gondolat sem voltam akkoriban… 🙂 Ahogy felszálltam a vonatra, meg is mutatta a szálláshelyemet egy 3 ágyas fülkében. Meg is kérdezte tőlem, mit kérek reggelire, de ezen meg is lepődtem, hogy milyen lehetőségek vannak egy vonaton. Zárójelben megjegyzem, kértem valamilyen reggelit, de nem azt kaptam. Igazából engem ez sem zavart. Azt gondolom, aki külföldre megy dolgozni, annak sok türelemre van szüksége.
Szépen el is helyezkedtem, az ágyam kényelmes volt. Ekkor megjelent az alkalmi útitársam, aki elmondta, nem lesz vele semmi gondom, mert ő tegnap lett 30 éves, és ő rögtön aludni is fog. Ez így is lett. De előtte kicsit beszélgettünk és elmesélte, hogy ő Wroclawban le fog szállni, mert ott él. Igazából ezzel én akkor nem foglalkoztam aztán, de ez azt jelentette, hogy hajnali 5-kor ébresztett minket az utaskísérő. Persze aki ilyen utazási formát választ, annak ezzel számolnia kell!
Pontosan meg is érkeztünk Berlinbe reggel 9-re, ahogy ki volt írva. Itt át kellett szállnom. Az első dolgom volt, hogy megnézzem a következő vonatom indulását, ami már Hamburg felé vette az irányt. Nem kellett sokat keresnem, mert az információs táblán meg is találtam. Utána ránéztem az órámra és kicsit kimentem a pályaudvar környékét megnézni. Nem volt sok időm, ezért viszonylag gyorsan vissza is mentem az állomásra. Megnéztem, milyen árusok és boltok vannak ott a környéken és utána elindultam a vonatomhoz.
Időben meg is jött a vonat. Felszálláskor meg is kérdeztem az utastársamat, hogy biztos ez a vonat megy-e Hamburgba, és erre azt a választ kaptam, hogy természetesen. Kicsit mosolygott kedvesen a lány, akit megkérdeztem. Kettő meglepetés ért a vonaton, az egyik, hogy milyen gyorsan megy (sosem ültem még ilyen vonaton, ami 200km/óra felett ment volna). A másik meg az, hogy ki volt írva a kocsira, hogy ebben a kocsiban nem lehet beszélgetni hangosan.
Mondanom sem kell, időben megérkeztünk és nem is volt gond az átszállással, itt is pontosan azokat a dolgokat tettem meg, amit Berlinben átszálláskor. Azt kell mondanom, meglepő módon minden nagyon flottul ment.
Hamburgból Roskildébe kellett mennem, ami laza 4 és fél órai utazás volt. Ebben volt egy nagy élmény is, ugyanis a vonat belement egy hajóba, ami 45 perc alatt áthajózott Dániába.
A hajón mi kiszálltunk a vonatból. Persze a hajón van minden, ami kell, boltok, éttermek. Ja, és akinek ez fontos, vám nélkül lehet vásárolni mindenféle dolgot. A hajó tetején meg ki lehetett menni megnézni a kilátást. Természetesen nagy szél volt és elég borús idő, de azért pár fotót lőttem.
Aztán visszaszálltam a vonatba és egészen Roskildéig utaztunk, persze volt egy pár megálló, de ekkor már repült az idő. Nagyon figyeltem a tájat és azt fedeztem fel, hogy sok helyen vannak szélerőművek, később megtudtam, hogy a dánok gyártják is ezeket, ezért is van sok magán háznak is sajátja (és persze a folyamatos szél miatt).
Alig 22 órás utazásom után meg is érkeztem Roskildébe, egy tipikus dán városkába, ahol már vártak az állomáson. Aki szeret kalandozni a világban, annak biztos tetszeni fog ez a fajta utazási forma.
